Bár az absztrakt formákkal kialakított művek gyakran szellemi és spirituális tartalmakhoz kapcsolhatók, jelenthetnek alapvetően szenzuális tapasztalatot  is.

Önkéntelen mozgást válthatnak ki festmények, mozdulatok dinamikáját idézve, sőt testi pozíciók ismétlését is ösztönözhetik. A néző testi jelenlétet tudatosíthatják tárgyak, amelyek közelségének legapróbb jelére rezonálnak, s így  a tér érzékelését is felerősíthetik. Formák, színek ismétlődésével megvalósuló képi ritmusok is érzékeltethetnek mozgást s kelthetnek zenei asszociációkat is. Más művek tapintásra ösztönöznek, vagy az ízlelés és a szaglás érzékeit provokálják. A néző  így érzéki tapasztalatokhoz, egyéni élményekhez juthat, önreflektív jelenléte valósulhat meg.

Ezt, az „élmény tapasztalatán alapuló" méltóságot, a befogadás szenzuális formáját javasolta a nézőnek egy amerikai művészettörténész, Gene Swenson is a '60-as években. Az intézményesült, akadémikus, logikai-kritikai nyelv használata helyett a műértelmezéshez a Marcell Duchamp-féle szellemes, érzéki (szinte csábító) és több szintű beszédmódot ajánlotta. A kanonizált formák helyett tehát a mű és a befogadó közötti közvetlen, érzékek működéséből következő kapcsolat megvalósítását.

A megnyitón a művészek közül jelen lesz: Ludmila Hrachovinova, Garancsi Tilda, El-Hassan Róza, Eva S. Pusztai