Nunkovics Róbert graffitisként ment az akkor még álló újpesti Petőfi Laktanyába, a Honvéd Folyami Flottilla egykori bázisára, de a laktanya egyik klubszobájában Jakab László tiszthelyettes pirográfiáival találkozva, firkász identitása újabb rétegekkel bővült.
A pusztulásra ítélt épületből kimentett pirográfiák a Flottilla hajóit és vízi jeleneteket ábrázolnak allegorikus alakokkal. Készítőjük nem szignálta az alkotásokat, nevét katonatársaitól tudjuk. Azzal, hogy elhozta őket a laktanyából, Nunkovics a fennmaradásukat biztosította, és egyben a Flottilla történetének továbbvitelét egy olyan közeg számára, akik vélhetően még nem hallottak róla, vagy ha igen, a benne szereplő katonákkal, a hadtest történetébe ágyazódó személyes epizódokkal akkor sem találkoztak. A képek lefeszítése a falról nem a graffitis mozdulata, hanem az archivátoré, a felülírás, kiegészítés vagy kommentálás gyakorlata helyett a feltárás tere nyílt meg vele. Az így létrejött  archívumnak a darabjai engednek számunkra betekintést a történetbe.
A művész, aki rejtőzködve lépett be e történet terébe, végül maga is csatlakozik az elbeszéléshez, a kiállítást az emlékállítás mellett az önállítás terévé alkotva.

A kiállítás a Budapest Galéria 2025-ös nyílt pályázatának keretében valósult meg.